Az Európai Unió jogrendszere alapvetően a tagállamok nemzeti hatáskörébe utalja a családjogi kérdéseket, ami az örökbefogadási eljárások esetében is egy rendkívül sokszínű, ám sokszor átláthatatlan szabályozási környezetet eredményez. Míg a gazdasági integráció területén a határok szinte teljesen eltűntek, a családjog terén a polgárok gyakran szembesülnek azzal a problémával, hogy egy adott országban jogerősen lezárult örökbefogadást egy másik tagállam hatóságai nem, vagy csak hosszas utánajárás után ismernek el. Ez a jogi aszimmetria különösen azokat a családokat érinti hátrányosan, akik a munkaerőpiaci mobilitás kihasználásával egy másik uniós országban vállalnak munkát és telepednek le. A brüsszeli jogalkotók és az Európai Parlament családjogi bizottságai az utóbbi években egyre intenzívebben keresik azokat a kapcsolódási pontokat, amelyek révén a Hágai Nemzetközi Magánjogi Értekezlet elveihez igazodva, egységesíthető lenne az elismerési gyakorlat. A legfőbb akadályt a „család” fogalmának kulturális és történelmi alapokon nyugvó, országonként eltérő értelmezése jelenti. Egyes nyugat-európai és skandináv államok évtizedek óta biztosítják az azonos nemű párok örökbefogadási jogát, míg Kelet- és Közép-Európa számos országában ez az alkotmányos szintű definíciók miatt továbbra is korlátozott.
Ezen feszültségek feloldására az Európai Bizottság olyan új irányelvek kidolgozását kezdeményezte, amelyek nem a nemzeti családjogok erőszakos megváltoztatására, hanem a kölcsönös elismerés elvének megerősítésére fókuszálnak. Ennek értelmében, ha egy gyermek egy tagállamban jogszerűen egy család részévé válik, akkor ezt a státuszt a gyermek mindenek felett álló érdekére való tekintettel a többi tagállamnak is tiszteletben kell tartania a határokon átnyúló mozgás során. A szabályozás harmonizációja magában foglalja az örökbefogadó szülők alkalmassági vizsgálatának közelítését is, beleértve a pszichológiai tesztek, a jövedelmi igazolások és a büntetlen előélet ellenőrzésének standardizálását. A szakemberek hangsúlyozzák, hogy a gyermekek védelme nem csorbulhat a folyamat felgyorsítása miatt, ugyanakkor az indokolatlan bürokrácia lebontása létfontosságú. A legfrissebb kutatások és jogi elemzések egyértelműen rávilágítanak arra, hogy a tagállamok közötti információcsere javítása, például egy egységes európai örökbefogadási nyilvántartás vagy tanúsítvány bevezetése jelentősen csökkenthetné a visszaélések kockázatát és az eljárások elhúzódását. Egy ilyen rendszer nemcsak a jogi akadályokat hárítaná el, hanem a szociális munkások és a gyermekvédelmi szakemberek számára is egy sokkal átfogóbb, nemzetközileg is értelmezhető eszköztárat biztosítana a családok felkészítésére és utógondozására.
